Bojan Neziri

Bojan Neziri

 

Született: 1982.02.26., Sabac /Szabács/, Jugoszlávia (ma Szerbia)

Állampolgárság: szerb

Poszt: hátvéd

 

 

A szerb hátvéd Szabácson született, és a helyi csapatban, az FK Sabacnál nevelkedett. Majd 1997-98-ban a városon belül váltva a Radnicki Zorkához ment.

 

1998-tól a Macva Sabacnál játszott, és az alacsonyabb osztályú egyesületnél mutatkozott be a felnőttek között. Két szezon alatt 31 meccsen játszott, és hátvéd létére tizenegy (!) gólt jegyzett.

Neziri klubjai

 

Nagyszerű teljesítményével gyorsan fölhívta magára a figyelmet, és 2000-ben, 18 évesen a Vojvodina szeződtette, s egészen 2003-ig szolgálta a csapatot. Ezalatt 59- szer játszott a vajdasági gárdában olyan csapattársakkal, mint a Zebrákat megjáró Krasic, a Liverpoolban focizó Jovanovic, s nem mellékesen a Lokival bajnoki címet begyűjtő Bogdanovic és Habi. Ebben az időben az újvidékiek a bajnokságban jobbára a középmezőnyben tanyáztak, jobb eredményeket a kupában produkáltak. Például '01-'02-es Jugoszláv Kupában az elődöntőig jutottak! 3-0-lal átgázoltak a Leposavic, a Cukaricki gárdáin, a negyeddöntőben pedig a Kragujevacot is legyűrték 1-0 arányban. Az elődöntőt a Crvena Zvezdával vívták, és Pjanovic révén átmenetileg előnybe került a belgrádi sztárklub, melyet azonban Bogdanovic kiegyenlített, s ez is maradt a vége. Következtek a tizenegyesek, és az újvidékiektől Vukelja rontott, míg a belgrádiak hibátlanul rúgták, így ők mentek tovább, s később a döntőt is behúzták. Nezirinek egyénileg viszont a '02-'03-as volt a legjobb éve, amikor gyakorlatilag alapemberré válva, 29 bajnokin vetették be a hatodik helyen célba érő újvidékieknél.

 

Ezután 2003 nyarán Ukrajnába, a Metalurg Doneckhez igazolt. Akikkel 2008-ig állt szerződésben, de ez idő alatt nem kizárólag náluk rúgta a bőrt, mivel többször kölcsönadták. Először rögvest érkezése után nem sokkal, de szerencséjére frissen kipakolt bőröndjét nem kellett visszapakolnia, ugyanis csak a városi rivális, Sahtarhoz került. S az ifjú szerb légiós hat hónapig belekóstolhatott az egyik leggazdagabb ukrán sztárklub életébe, ahol számos klasszissal futballozhatott együtt, például Darijo Srnával, Stipe Pletikosával, Razvan Rattal, Brandaóval.

 

2004 tavaszán aztán végre bemutatkozhatott a Metalurgnál is, ahol a legismertebb név Yaya Touré volt. 14 meccsen játszhatott a szerb légiós, és lendülete kitartott a következő idényben is, amikor 21 mérkőzést nyomott le, sőt egyetlen ukrajnai gólját is ekkor jegyezte, a Metaliszt Harkiv elleni, 4-1-re megnyert összecsapáson. A Metalurg is jó szezont futott, élmezőnyben végzett az ukrán Premier Ligában. Egyébként érdekes végeredmény alakult ki 2004-05-ben. A kelet-ukrajnai gárdák leuralták a dobogót, a Sahtaré lett az arany, a bronzot a Metalurg kaparintotta meg, a donyecki "szendvicsbe" középre pedig az ezüstös Dinamo Kijev került. 2004-ben a délszláv bekk három találkozón szerepelt az UEFA-kupában is, az FC Tiraspollal és a Lazióval szembeni párharcok során. Utóbbiaktól, a lényegesen jobb neveket - Muzzit, Dabót, Sericet, Pandevet - fölvonultató rómaiaktól összesítve 6-0-ás vereséget szenvedvén kiestek a kupából.

 

Ukrajnai légióskodásának eredményeként behívót kapott Szerbia és Montenegró utánpótlás válogatottjába. S a Krasic, Lazovic, Vukcevic, Lovre fémjelezte nemzeti csapattal részt vett a 2004-es németországi U21-es EB-n, ahol a plávik szenzációsan szerepeltek. Csoportjukban a horvátok elleni presztízsmeccsel nyitottak, és 3-2-re győztek. Aztán az olaszoktól ugyan kikaptak, de a beloruszok fölött aratott 2-1-es siker másodikként való továbbjutást ért. Majd az elődöntőben egy izgalmas derbin, tizenegyesekkel átküzdötték magukat a svédeken, és csak a 2004. június 8-án rendezett döntőben kapituláltak Itáliával szemben. Neziri minden meccsen játszott, és védőmunkája mellett egy gólpasszra is jutott ereje, a délszláv rangadón, éppen a vezetést megszerző Lazovicnak.

Augusztusban újabb komoly megmérettetésen, az athéni olimpián bizonyíthattak, ám hiába épültek jórészt az U21-es EB-ezüstérmesekre, csúnyán lebőgött a balkáni együttes. Argentína 6-0-ra, Ausztrália 5-1-re páholta el őket, és Tunéziától is vereséget szenvedtek. Vagyis pont nélkül ballaghattak haza az olimpikonok.

A két jeles esemény közben a nagyválogatottban is bemutatkozhatott, a júliusban megtartott Kirin-kupára vitték ki, s a keret tagja volt a Fradival, DVSC-vel bajnokságokat nyerő Dragan Vukmir és Milos Kolakovic, aki ugyancsak a hajdúságiakkal gyűjt be egy aranyat. Neziri Szlovákia 2-0-ás legyőzősénél a kezdőben kapott helyet, és a félidőben Dragan Sarac váltotta. Míg a Japán elleni 1-0-ás vereségnél ő jött be pont Sarac helyére a második félidő végén.

 

Ezenkívül volt egy válogatott fellépése 2005 novemberében, Szöulban, ahol barátságos meccsen, és a koreaiak rossz házigazdának bizonyultak, kettőt küldtek a szerb hálóba.

Neziri sikerei

 

S ha már itt tartunk. 2005 azért ennél némiképp komolyabb kihívást tartogatott a még mindig szemtelenül fiatal, 23 éves szerb légiósnak. Nyáron ugyanis kikölcsönözte a Bundesligás VfL Wolfsburg! Ekkoriban a "Farkasvár" nem volt oly félelmetes hely, mint mondjuk három szezonnal később, azért akadt néhány jó spíler, például Hofland, Sarpei, Karhan, Thiam, Schnoor, Klimowicz, Hanke, Marlet, D'Alessandro.

Bojan mindenesetre nem ijedt meg a kihívástól, s fokozatosan beverekedte magát az alapcsapatba! Első meccsét a 4. fordulóban, a Hertha ellen játszotta, Sarpei helyett jött be. Majd két fordulóval később már kezdőként futhatott ki a védelem bal oldalán, és kisebb megszakításokkal ez így is maradt egészen a 24. játéknapig! Sok örömben azonban nem volt része, mert pár jobb eredményen kívül, mint a Hamburg elleni 1-0-ás siker, a Volkswagen-gyár csapata szürkén, hullámzóan teljesített, olykor kínos pofonokba szaladtak bele, Brémából 6-1-gyel, Mainzból 5-1-gyel kergették el a Farkasokat. Végül a 2005-06-os bajnokságot a az alsóházban, tizenötödikként zárták. Szerb légiósuk 20 meccsen játszott, és olyannyira meg voltak vele elégedve, hogy a kölcsönszerződése lejártával ki akarták vásárolni az ukránoktól, ám az üzlet meghiúsulása miatt vissza kellett térnie a Metalurghoz.

 

Donyeckben ezúttal másfél idényt töltött, ami kissé felejthetőre sikeredett. De legalább annyival elbüszkélkedhetett, hogy egy csapatban rúghatta a bőrt a legendás Johan Cruyff fiával, a Barca-sztár Jordival. 2006-07-ben még viszonylag számoltak vele, 13-szor lépett pályára, és 2007 őszén is kezdett még három meccsen, sőt egy gólpasszt is adott, ám a későbbiekben abszolút kiszorult az együttesből.

 

Kilátástalan helyzetéből egy újbóli kikölcsönzés mentette ki, és 2008 januárjától a belga élvonalbeli FC Brusselsnél kezdett focizni. A belgáknál esélyt kapott, hogy újra fölépítse magát, s hamar kulcsemberré válva, főként belső védő poszton játszott. S a kiscsapat hátsó alakzatában az ex-debreceni Pető Zoltánnal és a Vidinél szerepelt Marko Andiccsal próbálta blokkolni az ellenfelek támadóit. Több, de inkább kevesebb sikerrel... A 2007-08-as Jupiler Ligában a brüsszeliek utolsó helyen végeztek. Neziri nevéhez 14 meccse alatt egy találat és egy gólpassz fűződött. Gólját, ami egy távoli, jól megeresztett kapáslövés volt, beválasztották az idény legszebb találatai közé. Szó, mi szó tényleg nem volt csúnya.

 

 

2008 nyarán távozott a kiesett brüsszeliektől, így tehát elvileg visszamehetett volna a Metalurgba, ám lejárt a szerződése náluk, és nem tartottak igényt további szolgálataira. Donyeckben összesen 51 bajnokin szerepelt, és 1 gólt szerzett.

 

Neziri tehát egy darabig munka nélkül maradt, így éppen jókor futott be az ETO megkeresése. Ugyanis a győriek új trénere, Dragoljub Bekvalac honfitársaiból vásárolt be. Így került a téli transzferek idején a kisalföldiekhez Djordjevic, Stanisic, s 2009 januárjában az egykori Bundesliga-játékos. Akitől valószínűleg sokat várhattak, de alighanem nagy csalódást keltett. Történt, hogy 2009 április 3-án debütált a Honvéd ellen, majd a következő fordulóban az ETO-MTK-n is. Játszott a Hungária körútiak elleni MK-elődöntőn is, amely győri továbbjutással végződött. Pechjére a párharc visszavágóján lesérült, így a kispestiekkel szemben elbukott kupadöntőt, és az NB1 további tavaszi szakaszát kihagyni kényszerült... Makacs Achilles-sérülése, és lábadozása a vártnál hosszabb időt vett igénybe, s bár felépülése után az NBII- es csapatban néhány alkalommal játszott, a szakmai stáb már nem számított rá az első csapatban. Ahogy az várható volt, 2010 májusában szerződést bontottak vele.

 

Ezután ismét a csapatkeresés fázisa következett, és sikerrel is járt, miután 2011 februárjában a Szerb Szuper Ligában érdekelt FK Indijához igazolt. Itt a volt zalai Milan Davidovval futott össze. Sajnálatos módon maradandót itt sem alkotott a szerb balbekk, mindössze négyszer volt a csapatban. Az idény végén, 2011 nyarán pedig megköszönve neki az eddigieket, rövid úton megváltak tőle. Ezek után a sérülékeny hátvéd igen korán, 29 esztendősen abbahagyta profi karrierjét.

 

 

Forrás: Wikipedia | Transfermarkt | Worldfootball.net | National Football Teams

Kép forrása: kicker.de

 

 

ugrás az elejére

 

vissza a légiósokhoz

 

Minden jog fenntartva!