Karol Prazenica

Karol Prazenica

 

Született: 1970.11.15., Banska Bystrica /Besztercebánya/, Csehszlovákia (ma Szlovákia)

Állampolgárság: szlovák

Poszt: hátvéd

 

 

Felnőtt karrierje 1988-ban indult szülővárosa klubjában, a besztercebányai Duklánál. Itt együtt focizhatott Pavol Dinával, a későbbi drezdai, ferencvárosi klasszissal, Marek Penksával, és néhány magyar származású játékossal, például Juraj Molnarral, Jozef Majorossal, akik egyébként Penksához hasonlóan szintén megjárták az NB1-et.

Prazenica három évig szerepelt a Banská Bystricánál, és ez idő alatt 98 tétmeccsen bizonyíthatott, valamint védő létére két gólt is szerzett. A csehszlovák első osztályban ugyan általában a tabella alsó felében végeztek, inkább a hazai kupában vitézkedett a kiscsapat. Csehszlovákiában két külön versenysorozatban bonyolították le a kupaküzdelmeket, a végén pedig a cseh és a szlovák győztes játszott az országos kupa fináléjában. Nos, ha odáig nem is, de a szlovák kupában sokáig eljutottak a besztercebányaiak, '88-'89-ben a legjobb nyolcig, míg a következő két szezonban az elődöntőig küzdötték magukat! 1990-91-ben a bajnokságban is jó idényt zártak, a nyolcadik pozíciót szerezték meg.

 

1991-ben távozott a bányászvárosból, s a magasabb szinten jegyzett, sokszoros bajnok Slavia Prahába igazolt. Prágában épp bimbózóban volt a jövendő sikercsapat. Radek Bejbl, Pavel Kuka, Jan Suchopárek, Patrik Berger, kiegészülvén néhány rutinosabb játékossal, mint a Jaroslav Silhavy, a szovjet, orosz válogatott Vladimir Tatarchuk, vagy a jugoszláv Dragisa Binic.

Prazenica klubjai

A komolyabb eredményekre azonban még picit várni kellett. 1991-92-ben csupán két ponttal lecsúszva a dobogóról negyedikek lettek, a cseh kupában negyeddöntőig jutottak. A szlovák hátvédre huszonhétszer számítottak, s ezt kettő góllal hálálta meg. Vagyis egyértelműen ez az idénye volt a jobb. Az 1992-93-as, utolsó csehszlovák ligában tizenhat alkalommal vetették be, a Slavia az ezüstérmet kaparintotta meg.

 

Jó teljesítményének köszönhetően 1994 januárjában a Hajduk Split szerződtette. A horvát együttes pont történelme egyik nagy fénykorát élte, s ennek megfelelően ugyancsak erős kerettel rendelkeztek. Mirsad Hibic, Ante Mise, Igor Stimac, Aljosa Asanovic, Ivica Mornar, Milan Rapaic. Hogy csak a jobbakat említsük... Mindenesetre a 23 esztendős szlovák légiós jó kis közegbe került.

Új klubjában 1994 februárjában debütálhatott a Primorac-Hajduk bajnokin, ami Racunica és Rapaic góljaival 2-0-ás vendéggyőzelemmel zárult. Prazenica a továbbiakban is élvezte a bizalmat, gyorsan alapemberré vált, a tavasszal 14 bajnoki és 4 kupamérkőzésen kezdett, s majdnem mindegyiket végigjátszotta, csupán egyszer cserélték le. A horvátok kiváló idényt futottak, a kupában az elődöntőnél megálljt parancsolt nekik a Rijeka, a bajnokságban viszont meg sem álltak az aranyig! Sőt, a Croatia legyőzésével a Szuperkupa is az övék lett. Az 1994 júliusában vívott finálé mindkét meccsén ott volt a szlovák. S a spliti alakulat a továbbiakban is szárnyalt.. Immár nemzetközi vizekre evezvén, címvédőként indulhattak a BL selejtezőjén, s 1994 augusztusában a Legia Warszawa ellen kezdhettek, és a párharc odavágóján, melyen ott volt Prazenica is, 1-0-ra nyertek Rapaic révén, majd a visszavágón 4-0-ra mosták le a lengyeleket . Rapaic itt is betalált, rajta kívül Asanovic duplázott, Erceg pedig egyszer volt eredményes. Ezzel bejutottak a csoportkörbe, méghozzá a "C" jelű csoportban folytathatták. Ahol rangos ellenfelekkel, a Benficával, Anderlechttel, valamint a Steauával csatázhattak.

 

 

Prazenica csupán az utóbbiak elleni idegenbelin vett részt, melyen Asanovic találatával győztek. A csoportküzdelmek során derekasan helytállt a Hajduk, a román sztárokkal teletűzdelt bukarestieken kívül a Crassonnal, Zetterberggel kiálló Anderlechtet is megverték 2-1-re. Végül a második, továbbjutást érő helyen végzett a délszláv gárda! Így tehát a legjobb nyolc közé evickéltek, és a negyeddöntőben az épp csúcsformában focizó Ajaxot dobta a gép... Ehhez képest a spliti meccs nagy meglepetésre 0-0 lett, de a visszavágón a holland ászok már nem kegyelmeztek, Kanu egyet, Frank de Boer kettőt rámolt a horvátok hálójába. A szlovák balhátvéd a németalföldiek elleni meccseken is végigjátszotta a 90 percet. Tehát a splitiek kiesésük után hazahajóztak, az amszterdamiak pedig elhódították a BL serleget, a döntő során a Milant vervén Kluivert főszereplésével.

'94-'95-ben a hazai fronton minden összejött a Hajduknak, bajnoki és kupa arany, s értelemszerűen a Szuperkupa is! Szlovák légiósuk szezonja viszont haloványabbra sikeredett, a Prva Ligában kilencszer, a kupában kétszer lépett pályára.

 

Splitben nyújtott jó teljesítményének eredményeként behívót kapott a szlovák válogatottba. 1995 március 8-án, Kassán az oroszok elleni barátságoson be is mutatkozhatott, s a mérkőzésen 2-1-es győzelmet arattak a házigazdák. Az év folyamán további négy találkozón játszhatott, köztük a Lengyelország és Azerbajdzsán elleni Európa-bajnoki selejtezőkön is.

 

Prazenica sikerei

1995 nyarán távozott a Splittől, az OFI Cretéhez írt alá, vagyis újra tengerparti egyesületet választott. Iráklióban egy masszív középcsapatban játszhatott, a szerb Riznic, Mitic mellett számos görög válogatott - Kostas Konstantinidis, Nikos Machlas, Ioannis Samaras - volt a keretben. Az újonnan érkezett szlovák hamar beilleszkedett, s szinte a teljes, '95-'96-os szezonban számoltak vele, ugyanis harminc bajnokin kapott lehetőséget az ötödik helyezett csapatban.

A következő szezonban már Szlovákiában focizott, az akkori időkben egyik leggazdagabbnál, az 1.FC Kosicénél. Kassán Alexander Rezes pénztárcájának köszönhetően afféle kirakatcsapat alakult a '90-es években, kis túlzással bárkit megvehettek. Karol tehát éppen jókor járt Kassán, hisz a szlovák labdarúgás krémje itt kergette a lasztit: Dzurik, Hornyák, Janocko, Zvara, Kozlej, Kral, Semeník. Na és ne feledkezzünk el a volt ferencvárosi Telek Andrásról sem.

A Corgon Liga '96-'97-es idényében huszonháromszor dobták be, s a végén bajnoki címet ünnepelhetett. Emellett négy mérkőzés erejéig játszott az UEFA-kupában is, az albán Teuta és a Celtic ellen. Sajnos a skótokkal vívott meccsnek ő lett a negatív hőse. A párharc roppant izgalmasra sikeredett, Kassán 0-0-ra végeztek, majd a skóciai összecsapáson is sokáig nem született gól, és talán már mindenki a hosszabbítást várta, amikor a 84. percben Prazenicának felmutatták a pirosat. S ez utóbb döntőnek bizonyult, mivel a Celtic három perc múlva megszerezte a továbbjutást érő találatot.

 

1997 nyarán elhagyta a kassai Milliomosokat, és visszatért a Dukla Banská Bystricához. Régi-új klubjában több ismerős arccal találkozhatott, például az ex-kassai Lubomir Faktorral, Stefan Rusnakkal, vagy Marian Streleccel, Stefan Karasekkel a '90-es évek eleji Duklából. Besztercebányán eltöltött két idényéből egyébként az emlékezetesebb az 1998- 99-es, amikor a kupában a döntőig jutottak el, búcsúztatva a Ruzomberok, Dubnica gárdáit is. A fináléban - az ex-spliti bekkel a kezdőben - azonban alulmaradtak a pozsonyi Slovannal szemben.

1999-2000-ben a Regionálligás Fortuna Düsseldorfnál légióskodott a szlovák, s a szezont a 6. helyen zárták. A harmadosztályban érdekelt gárda legismertebb focistái alighanem a finn válogatott Jussi Nuorela és a holland Virgil Breetveld voltak.

 

Innen 2000 nyarán Csehországba, a Dynamo Ceské Budejovicéhez ment. A 30 éves egykori szlovák válogatott hétszer szerepelt a Gambrinus Ligában, és fél év múltán továbbállt.

2001 tavaszán a Matáv Sopronba igazolt. Ekkoriban a kisalföldiek keretéhez tartozott Tóth Miklós, Vincze Gábor, Somogyi József, Claudiu Salagean, Jegija Javrujan, valamint a szintén szlovák Lubomir Orabinec. A Kispest elleni idegenbenbeli, 2-1-es vereséggel végződő bajnokin mutatkozott be. Legjobb eredménye a 2001-02-es MK-szereplés, amikor egészen a negyeddöntőig jutott a távközlési csapat, és csak az Újpest állította meg őket, akik amúgy később be is zsebelték a trófeát. A Borsodi Ligában összesen 25-ször lépett pályára, többségében az alapcsapatban, ahol jobbára a balbekk szerepkörében alkalmazták, ha éppen egészséges volt, mivel többször is bajlódott sérülésekkel. 2002 májusában az ETO ellen játszotta utolsó bajnokiját. Bár még a következő szezon során is a klub alkalmazásában állt, de komolyabban lesérült, porcműtétre is sor került, ezért 2002 őszét teljesen kihagyta, és október folyamán szerződést bontottak a 32 esztendős szlovák légióssal.

Ezután úgy döntött, abbahagyja pályafutását.

 

Edzőként kezdett dolgozni, tréningezte a szlovák harmadosztályú lévaiakat, s megfordul a második vonalbeli rimaszombati gárdánál is.

 

 

Forrás: Wikipedia | National football teams adatlap | Futbalmanach | Horvátországi statisztikája

Kép forrása:

 

 

ugrás az elejére

 

vissza a légiósokhoz

 

Minden jog fenntartva!