Luigi Sartor

Luigi Sartor

 

Született: 1975.01.30., Treviso, Olaszország

Állampolgárság: olasz

Poszt: hátvéd

 

 

Nevelőklubja a Padova volt, ahol 13 éves korában kezdett el focizni. Négy esztendőt töltött náluk, 1988-tól 1992-ig, amikor az akkor 22-szeres bajnok Juventus fantáziát látván benne, elcsábította. Az ifjú, 17 éves Luigi hatalmas lehetőséget kapott, hogy igazán profi közegben fejlődhessen, s egyben óriási kihívás előtt állt. Elég, ha csak megnézzük, kik játszottak a Zebráknál akkoriban. A teljesség igénye nélkül, Jürgen Kohler, Dino Baggio, Pierluigi Casiraghi, Moreno Torricelli, Andy Möller...

Sartor szépen haladt előre, bekerült Itália korosztályos válogatottjaiba, majd a Zebrák történetének egyik legfiatalabb játékosaként, 17 évesen csereként debütálhatott az Anorthosis Famagusta ellen, 1992. szeptember 29-én az UEFA- kupában, melyet amúgy meg is nyert a Juve. A tehetséges játékos bemutatkozhatott az elsőosztályban is, az 1992. december 6-i Fiorentina-Juventus meccsen. Sőt, a kezdőcsapat védelmében játszhatott, ám roppant balszerencsés volt első Serie A-s tétmérkőzésén... Történt, hogy a Fiorentina már korán megszerezte a vezetést, a 8. percben Brian Laudrup góljával. Aztán az 53. minutumban megszületett a mérkőzés 2. gólja, amikor éppen az ifjonc bekk talált be, csak nem a jó helyre, hanem a Zebrák kapuját védő Angelo Peruzzi hálójába... Így a Juve 2-0-ás vereségével végződött a találkozó. Luigi ezzel a súlyos hibájával teljesen elvágta magát a torinóiaknál, több lehetőséget már nem kapott a bizonyításra.

 

A torinóiak először kölcsönadták 1993 nyarán a szintén elsőosztályú Reggianának, ahol öt meccset kapott, de jobbára csak csereként számoltak vele.

 

Majd 1994-ben végleg lemondtak róla, és Sartor nekiállhatott új csapatot keresni... Hősünk keresgélése sikeresen zárult, új klubja a Serie B-s Vicenza Calcio lett.

 

Sartor klubjai

 

Francesco Guidolin mester pedig megadta neki az új esélyt! Az 1994-1995-ös olasz másodosztály küzdelmei során Sartor 23 meccsen játszhatott, sőt kétszer be is talált, ezúttal a jó kapuba. A Lucchese ellen csapata második gólját ő jegyezte, valamint a Cosenza hálójába bevágta a lasztit, vezetéshez juttatva a Vicenzát, de később az ellenfél kiegyenlített. Azonban egy öngólt is összehozott a Piacenza ellen. Összességében azért Sartor jó idényt futott, minden bizonnyal az ő teljesítménye is benne volt, hogy a vicenzaiaknak zördült meg legkevesebbszer, 26-szor a hálójuk! Sőt, 20 (!) meccsen még gólt sem kaptak, igaz, ezen mérkőzések több mint felén nem is rúgtak, mert 0-0-ás döntetlennel végződtek. De e tény maximum a csatárokra nézve lehetne némi kritika, a védelem érdemeiből nem von le semmit. Sartor egyébiránt olyan rutinos hátvédek mellett játszhatott, mint Giovanni Lopez vagy Antonino Praticó. No persze, túlzott kritika a támadókat sem illethette, Roberto Murgita például 19 góllal járult hozzá a csapat tizenhét győzelméhez. Náluk többet csak az 1., 2., helyezettek, a Piacenza és az Udinese szereztek. Vagyis a vicenzaiak a szezon végén bronzérmesek lett, s a feljutásnak örülhettek!

Sartor tehát újra a legmagasabb osztályban futballozhatott, s '95-'96-ban erre 15 bajnokin nyílt alkalma. A szezon hajrájában, a 25. fordulótól már alapemberként számítottak rá a hátsó alakzatban, ahol amúgy a svéd válogatott Joachim Björklund volt az egyik védőtársa. A szezononkénti szokásos öngólt megint összehozta a talján bekk, ezúttal a Cremonesét "segítette ki".

 

1996 márciusától májusig a spanyolországi U21-es Európa-bajnokságon szerepelt az olasz fiatalokkal, amelyet meg is nyertek! A győztes keret impozáns nevekből állt, például ott volt Nesta, Panucci, Totti, Buffon, Delvecchio!

Nyáron az atlantai olimpián vett részt Itália válogatottjával, amely jórészt a friss Európa-bajnokora épült. Ehhez képest csúnyán leszerepeltek, Mexikó és Ghána is megverte a taljánokat, akik csak Dél-Koreát tudták felülmúlni, így utolsóként végeztek a csoportjukban... Sartor az afrikaiak ellen kapott lehetőséget a védelemben.

Az 1996-os év folyamán, s a rákövetkező esztendőben még volt néhány fellépése az u-21-eseknél. Akadt magyar vonatkozás is, az 1996. decemberi hazánk fiaival való találkozása, amelyen az olaszok nyertek 2-0-ra, Lucarelli duplájával.

 

Luigi számára az áttörést a következő, 1996-1997-es szezon hozta meg. Bár a Serie A rajtját a már-már elmaradhatatlan öngóljával kezdte, de legalább az elején letudta, a meccset pedig így is behúzták 4-2-re, az uruguayi Otero mesternégyesével! Ettől a kis botlástól eltekintve az olasz hátvéd megbízhatóan teljesített, s csaknem az egész szezonban élvezte a bizalmat, 26 bajnokin igyekezett semlegesíteni az ellenfelek csatárait. A Vicenza időnként nagyszerűen teljesített, néhány nagyhal is horogra akadt, legyőzték például a Juvét, AC Milant, Laziót!

Sartorék a nyolcadikként fejezték be a bajnokságot, ám az igazán bravúros eredményt a Coppa Italia megnyerésével érték el! A kupaküzdelmek során kiejtették a Genoát, a Milant, Bolognát, s a finálé oda- visszavágóját a Napolival vívták. Az első meccset a nápolyiak 1-0-ra hozták, ám a visszavágón, már a rendes játékidőben egalizálta az állást a Vicenza, majd a hosszabbításban még kettőt rámoltak Napoli kapujába. Sartor utóbbi mérkőzésen a kezdőben focizhatott. A kupagyőztes gárda nevesebb arcai Giovanni Lopez, Roberto Murgita, Gabriele Ambrosetti, Marcelo Otero voltak.

 

Az egyszeriben ismertté vált hátvéd iránt megnőtt az érdeklődés, s 1997-ben a Calcio topcsapatainak egyike, az Internazionale szerződtette le. A Luigi Simoni által vezérelt milánói klubnál töltött egy év alatt a befutott, s híres játékosok közé emelkedett! A Serie A '97-'98-as kiírásában 23 összecsapáson húzhatta magára az Inter mezét, sőt egyszer betalált a Samdoriának. Az öngólokat pedig e szezontól végleg elfelejtette, csupán rossz emlék maradhatott.

 

)

 

A Inter amúgy ezüstérmes lett a bajnokságban, de az UEFA-kupában kárpótolhatta magát. E sorozatban Sartor 7 mérkőzést kapott. A milánóiak ellenállhatatlanul törtek előre, átgázoltak a svájci Neuchatelen, a francia Lyonon, az ugyancsak gall strasbourgiakon. A legjobb nyolc között lebirkózták a német Schalkét, majd az elődöntőben pedig az orosz Szpartak Moszkvát is.Mivel a másik ágon a Lazio jutott a fináléba, így a taljánok házi döntőt rendezhettek, s az 1998. május 6-i derbin az Inter 3-0-ra lemosta a rómaiakat, Zamorano, Zanetti és Ronaldo góljaival. Ezzel a szép győzelemmel tehát a milánói klub elhódította a második legrangosabb európai kupasorozat trófeáját! Az ínyencek kedvéért fölsoroljuk a fináléban győztesek névsorát: Pagliuca, Fresi, Zanetti, Colonnese, West, Djorkaeff, Simeone, Winter, Zé Élias, Ronaldo, Zamorano! Cauet, Moreiro a 69. percben álltak be Winter és Djorkaeff helyére, míg Sartor a 74. percben lépett pályára, a chilei csatárcsillagot váltva.

 

A nagy sikerekről szóló szezon közben, 1998 áprilisában behívták Olaszország felnőtt válogatottjába! S a Paraguay elleni barátságos meccsen depütálhatott is, melyen a "csizmalakók" magabiztosan, 3-1-re győztek.

 

1998 nyarán az AC Parmához igazolt, s első szezonjában, a '98-'99-esben máris fantasztikus eredményeket ért el, a pármaiakkal megnyerte a Coppa Italiát, és az UEFA-kupát! Bár a finálét mindkét sorozat esetében kihagyta ugyan, de például ott volt a hazai kupa fontos összecsapásain, az elődöntőben volt csapata, az Inter ellen, akiken 4-1-es összesítéssel jutottak tovább a pármaiak. A gólokat Chiesa, Balbo, Verón vállalta, utóbbi mindkét meccsen egyet, az Inter részéről pedig Zamorano. Az UEFA-kupában a Fenerbahce, majd a nyolcaddöntőben a Rangers, és a fináléba jutásért vívott Atletico Madrid elleni mérkőzéseken is játszott. Az 1999. május 12-i döntőben egyébként az Olympique Marseille-t fektették két vállra, Crespo, Vanoli, Chiesa góljaival.

Sartor ezzel elmondhatta azt a nem kis bravúrt, hogy egymást követő években elhódította az UEFA-kupát két különböző klubbal!

A főként belső hátvédként bevethető játékos 2002-ig állt a pármaiak szolgálatában, s ezalatt 67 bajnokin jutott szerephez, valamint bővítette éremgyűjteményét az 1999-es olasz szuperkupa, és a 2002-es olasz kupa elnyerésével! Utóbbi nagy elégtétel lehetett Sartornak, hisz a döntőben a Juventust sikerült legyőzni.

Persze adódott pár blama is, hogy mást ne mondjunk, amikor a 2001-2002-es UEFA-sorozatban, a nyolcaddöntőben az esélytelennek tartott Hapoel Tel-Avvival szemben, 2-1-es vereséggel kiestek... Érdekességként megemlítjük, hogy az izraeli gólszerzők közt volt az exkispesti Pisont István.

 

A Parmában is számos nagy ásszal játszhatott együtt, például Abel Balbóval, Lilian Thurammal, Hernán Crespóval, Gianluigi Buffonnal, Diego Fuserrel, Dino Baggióval!

 

2002 februárjában, négy évnyi szünet után újra fölmerült a neve az olasz válogatottnál, s az USA elleni barátságos meccsen Cannvaro cseréjeként beállhatott. A mérkőzésen 1-0-ra verték a jenkiket, Del Piero találatával.

 

Sartor sikerei

 

Még az év folyamán a kissé visszaesett pármaiaktól az AS Romához távozott. Egészen 2006-ig állt a klub alkalmazásában, de többször kölcsönadták, mivel inkább kiegészítő emberként számítottak rá. Persze nem csoda, ha azt vesszük, hogy a római csapat védelmét erősítette akkoriban Candela, Zebina, Walter Samuel, Cafu, Aldair és Panucci... 2002-2003-ban 12 bajnokin futhatott ki a gyepre, ebből nyolcszor be- ill. négyszer lecserélték.

 

Ezután a következő szezonban az ugyancsak első ligás Anconának adták kölcsön, ahol 9 mérkőzésen játszott, és összefutott egykori Interes csapattársával, Maurizio Ganzzal.

 

2004-2005-ös Serie A-t ismét a Rómánál kezdte, s csupán 8 meccset kapott. Ám azért akadt a rómaiaknál is szép élménye is, gondoljunk csak a BL-meccsekre. A fővárosi csapat ugyanis ezüstérmesként zárta az előző évet, így a Farkasok a Bajnokok Ligájában, a főtáblán szerepelhettek. De nem igazán voltak harapós kedvükben, mivel a "B" csoport küzdelmei során egy döntetlennel, s öt vereséggel utolsó helyen végeztek. Sartor kétszer a Leverkusen, egyszer a Real Madrid és a Dinamo Kijev támadóival csaphatott össze.

 

2005 januárjában megint kölcsönadták, ezúttal a másodosztályba, a Genoának. Az észak-olasz kikötőváros csapatánál kilencszer lépett pályára.

 

A kölcsönidő lejártával újra Rómába vitte az útja, ám rövid idő múlva búcsút intett az Örök Városnak.

 

Pályafutása során először külföldre igazolt a 31 éves hátvéd, s a magyar elsőosztályban szereplő Sopronhoz szerződött. Ahol nem került abszolút idegen közegbe, hisz az edző, Dario Bonetti mellett két csapattársa is Itáliából érkezett, Nicola Silvestri és jóbarátja, Beppe Signori. Rajtuk kívül a kerethez tartozott többek közt Rabóczki Balázs, Cristian Cigan, Alin Cotan, Feczesin Róbert.

A rutinos bekk a Honvéd elleni idegenbeli meccsen mutatkozott be az nb1-ben, amelyen Signori, Horváth András és Demjén Gábor góljaival magabiztos győzelmet arattak a soproniak. A tavaszi szezon során az olasz légiós összesen 7 bajnokin focizott, az utolsó meccse a pécsiek elleni 1-2-es vereség volt. A Sopron a 2005-2006-os bajnokságot a csalódást jelentő 10. pozícióban fejezte be.

 

Sartor visszatért Olaszországba, a Serie B-s Hellas Veronához. Ám vele sem kerülhették el a 2006-2007-es idény végén a kiesést.

 

2007-ben a harmadosztályú Ternana Calcio csapatához igazolt, Két évet focizott a kiscsapatnál, majd szögre akasztotta a stoplisát.

 

Visszavonulása után a 2011-es olasz fogadási botrányban mint érintett fölmerült a neve, és 2011. december 19-én házi őrizet alá helyezték. A kényes ügy valószínűleg némi árnyékot vethetett sikeres karrierjére...

 

 

Forrás: Sartor a Worldfootball.net-en | Transfermarkt adatlap | Sartor a Nationalfootbalteams.com-on | Serie B, 1994-1995

Kép forrása: dagospia.com

 

 

ugrás az elejére

 

vissza a légiósokhoz

 

Minden jog fenntartva!

  • nb1-es légiósok.hu
  • Impresszum
  • Szerzői jogok
  • Blog
  •