SorinVlaicu

SorinVlaicu

 

Született: 1965.05.03., Simian /Érsemjén/, Románia

Állampolgárság: román

Poszt: középpályás

 

 

A Simianban /Érsemjén/ született román középpályás a Politechnica Timisoaránál kezdett el focizni. Az 1921-es alapítású klub története során kétszer is elhódította a román kupát, 1959-ban és 1980-ban, de utóbbi diadal után a sikerek elkerülték a gárdát. '80-as éveik leginkább a folytonos liftezésről szóltak, hol az első, hol a másodosztályban tűntek föl...

Vlaicu hűséges típusú játékos volt, profi pályafutása nagyobbik felét a Polinál töltötte, többször is "hazatérvén" szeretett klubjához.

Első temesvári időszakában öt szezonon át, 1992-ig szolgálta a klubot, ezalatt 97 meccsen 10 gólt jegyzett. Bemutatkozására az 1987-88-as elsőosztályú pontvadászat során került sor, és hét mérkőzésen kapott bizalmat. Ám alig kóstolt bele az első ligába, máris kiesett a Poli, s kezdhetett barátkozni a második vonallal. Legalábbis négy mérkőzés erejéig.

Miután a Politechnica megnyerte a másodosztályt, az azt követő bajnokságban már újra a Divizia A-ban nyomultak, s innentől húzóemberré vált a középpálya támadó szekciójában, mind a tíz gólját a további három szezon folyamán jegyezte. Kétségtelenül ezek voltak a legjobb évei a lila-fehéreknél. 1989-90-ben újoncként az ötödikek lettek, Sorin 25 bajnokin 5 gólig jutott, és emlékezetes találkozókon rezegtette meg a hálót. Például a váradi Bihornak idegenben győztes gólt vágott, a fővárosi Steaua-sztárok 4-2-es legyőzésekor pedig övé volt a második találat! Jó helyezésük európai kupaszereplést ért, s 1990 őszén az UEFA-kupában először az Atletico Madriddal mérhették össze erejüket, és komoly fegyvertény volt, hogy 2-1-vel búcsúztatták a jól csengő nevekkel - Paulo Futre, Roberto Solozábal, Donato, Baltazar - kiálló spanyolokat! Ezután újabb ibériai alakulattal sorsolták össze őket, a Sportinggal. S a portugálok kíméletlenül nyomatékosították már az első összecsapáson, hogy ki lesz a továbbjutó, 7-0-ra páholták el a Polit, Cadete mesternégyesével, Fernano Gomes duplájával, s Bozinovski találatával. Azért a temesvári meccs hozott némi szépségtapaszt, 2-0-ra nyertek a románok, az első gól Vlaicu érdeme volt! Aki egyébként mind a négy találkozón játszott.

Vlaicu klubjai

 

A bajnokságban továbbra is jól ment a Politechnicának, a korábbi hullámzáshoz képest mindenképp... Erős középcsapatként '90-'91-ben 6., '91-'92-ben 5. helyet kaparintották meg. Utóbbi idényben a hazai kupában is villogtak, az Unirea Seinin, az Electro Craiován, a Calarasin, és a constantai Farulon át a döntőbe vezetett útjuk. Amelyen a Steauával csaptak össze, s a rendes játékidőben nem bírtak egymással, 1-1 lett a vége. Majd a büntetőknél a temesváriak rontottak, a bukarestiek pedig örülhettek. Sorin a fináléban 76 percet volt a pályán, aztán Rosenblum váltotta.

A Poli jó eredményeiért Vlaicu mellett az olyan egyéniségek tettek sokat, mint például Ion Timofte, Marcel Baban, Florin Batranu, valamint a magyar származású Constantin Varga és Tiberiu Csík. Jellemzően az igazán nagy sikereket persze más kluboknál érték el, Timofte Portugáliában szerzett hírnevet, Baban a németeknél, lengyeleknél és a bukaresti Rapidnál, Varga, Batranu a szintén fővárosi Dinamónál fordultak meg, míg Csík a Steauával lett többszörös bajnok. Utóbbi három labdarúgó egyébként Magyarországon is járt, Győrben, Kispesten és Újpesten.

 

Társaihoz hasonlóan, a Politechnicánál nyújtott játéka meghozta Vlaicu számára is a komoly szakmai elismerést, behívták a válogatottba! 1991 áprilisában a spanyolok ellen mutatkozhatott be, a 61. percben Hagi helyett küldték be. Románia amúgy 2-0-ra verte a hispánokat, s az első gólt éppen temesvári csapattársa, Timofte jegyezte. Későbbiekben még számításba vették Norvégia, Egyesült Államok, Lettország legjobbjai ellen. A nemzeti csapatban nem akármilyen élmény lehetett a román játékoslegendáknak számító Popescuval, Lacatussal, Pruneával, Petrescuval, Hagival együtt focizni!

 

1992 nyarán a román középpályás átmenetileg elhagyta Temesvárt, a híres jugoszláv gárda, a Crvena Zvezda kedvéért. Ekkoriban a plávikat erősítette Anto Drobnjak, Dejan Petkovic, Ilija Ivic, Darko Pivaljevic. Fél évig volt a délszláv csapat tagja a román légiós, s 13 alkalommal léphetett pályára.

 

Ám a '92 93'-as bajnokság tavaszi szakaszát már nem náluk fejezte be, mivel visszahúzta a szíve Romániába. A változatosság kedvéért a Politechnicához szerződött, egészen 1995-ig volt náluk, s ismét kulcsember tudott lenni, amit bizonyít, hogy 71 meccsen jutott szóhoz, s hétszer mattolta az ellenfelek védelmét. Temesváron azonban elmúltak a nyugodt évek, a gárdát fokozatosan elhagyták legjobbjai, s ez az eredményeiken is meglátszott. '92-'93-ban a 13. helyen végezve még megúszták, ám '93-'94-ben utolsó előttiként már nem kerülhették el az újabb kiesést. Ami azt illeti, elég szerencsétlenül végződött az idényük, csupán egy ponttal gyűjtöttek kevesebbet, mint a legrosszabb bennmaradó... De a másodosztályban megint csak nem kívántak sokat tartózkodni, ezért rögtön megnyerték, méghozzá nagy fölénnyel, tizennégy pontot verve a mögöttük lévőre.

 

 

De immár Vlaicu nélkül, aki a bajnokság közben újfent távozott, s mivel nem szeretett volna sokat utazni, ezért a szomszédos Magyarországot választotta, és a Békéscsabai Előréhez igazolt, akik szintén lila-fehér mezben virítottak, vagyis kedvenc színkombinációjától sem kellett megválnia.

A Viharsarki gárda magját a korábbi évek sikercsapatának frontemberei, azaz Mracskó, a Csató fivérek, Fodor, Szenti, Kasik, Zahorán, Szarvas alkották. Őket pedig jól kiegészítették a preferált kelet-európai vonalról érkezett játékosok, Kulcsár, Usmajev. 1995 májusában debütált a román légiós a Békéscsaba-Újpest lila rangadón, amelyen 0-0 született. De nem kellett sokáig várni első góljára sem, hisz a következő fordulóban, az ETO ellen máris betalált. Igaz, hátralévő három meccsén nem köszönt be. A csabai srácok ötödikként fejezték be az nb1-et .

 

A következő, 1995-96-os idényt megint a Politechnicával kezdte a már 30 éves támadó középpályás, és 22-szer futhatott ki a gyepre, két gólt szerezvén.

 

Ám 1996-ban a tavaszi hajrára ismét kölcsönvették a Viharsarkiak, s bizony rájuk is fért az erősítés. Ezúttal kilenc bajnokit kapott a román, ami alatt egyszer, a DVSC ellen talált be. A csabaiak pocsék idényt zártak, a végén csupán a 14. helyen szerénykedtek.

 

Sorin felhagyott a légióskodással, s 1996 nyarán végleg hazatért Romániába. A temesváriak alaposan kicserélődtek, ellenben magyar szál azért akadt, Radu Gusatu, aki a Poli után a Heerenvennél és az MTK-nál termelt néhány gólt.

Meggyengült csapatán a hűséges, veterán játékos sem tudott érdemben segíteni, 1997-ben törvényszerűen bekövetkezett az újabb élvonalbeli kiesés. Azonban a szokott forgatókönyvtől eltérően a visszajutás nem sikerült azonnal, sőt, majdnem tovább zuhantak... Mindössze egy ponttal szerezvén többet a harmadosztályba pottyanó kolozsvári CFR- nél.

Vlaicu sikerei

 

Utolsó éve a Polinál a '98-'99-es volt, és a tapasztalt harcos 19 bajnokin 4 góljával segítette csapatát, hogy az ötödik helyig kapaszkodjanak a Divizia B-ben.

 

Az idény közben végleg távozott a Politechnicától, akiket kisebb megszakításokkal 1987-től 1999-ig szolgált, 264 bajnokin szerepelt, és összesen 25-ször talált be az ellenfelek kapujába.

 

1999-ben tehát az ugyancsak második ligás Drobeta-Turnu Severinhez igazolt. A tapasztalt középpályás vezéregyéniség volt a kiscsapatban, jó megmozdulásaival, fontos góljaival meccseket döntött el. A Drobetánál 37 mérkőzésen 10 találatig jutott.

 

2000-ben a kisebbik temesvári gárdába, az UMT-be igazolt. S itt is hagyta abba profi karrierjét 35 esztendősen.

 

Ezután 2006-ban játékos-edzőként, majd később vezetőedzőként a megyei bajnokságban induló Albina Timisult irányította, ahol alkalma nyílott régi Politechnicás társaival, például Ion Rosuval újra együtt dolgozni.

 

 

Forrás: Romaniansoccer | Divisia A, '98-'99

Kép forrás: forum.druckeria.ro

 

 

ugrás az elejére

 

vissza a légiósokhoz

 

Minden jog fenntartva!